A mozgásfejlődés alapjai

Cikkemben elméleti alapon közelítenék a témához, mivel a saját gyakorlatomból hozott példákkal illusztrálom a szakirodalom elemzését: a gesztációs hetekről, a perinatális időszak fontosságáról, a mozgásfejlődés  helyes sorrendiségéről, neuroanatómiai alapjairól esik szó. 

Az ontogenetikus fejlődésmenetet megfigyelve (Piaget, 1997) óta ismerik a szakemberek a szenzomotoros korszak jelentőségét. Már a magzatmozgások jellegéből lehet patológiát okozó eseményekre következtetni, s az újszülött spontán mozgásai mellett a neurológusok, neonatalógusok, az egyszerű reflexek, az elemi mozgásminták kiválthatóságainak körülményeiből következtethetnek az idegrendszer érettségére, épségére. (Lakatos, 2008)

A magzat már a 8. gesztációs héttől kezdve (Langman, 1999) aktívan tud a külvilág egyes ingereire válaszolni. A legelső és egyben a legérzékenyebb szerv ekkor a bőr, amint idegrendszerünk is ektordermális eredetű.

 A születést követően a túléléshez, egy sor primitív reflex (melyek már az anyaméhben is működnek, jelen vannak) jelenik meg, amelyeknek a feladata, hogy azonnali választ adjanak az új környezetre, és a baba saját változó szükségleteire. (Goddard, 2015) Csecsemőkorban a mozgásfejlődési szintek szabályos sorrendje elengedhetetlen. A sorrendiség folyamatos erősödést jelent az izomrendszernek és optimális idegrendszeri érést fog létrehozni. Amennyiben a mozgásfejlődési szakaszok megkésnek, felcserélődnek vagy kimaradnak, akkor a vesztibuláris rendszer, vagyis az egyensúlyi szabályozás is sérülhet.

Így a későbbi életszakaszokban mind magatartási, szociális, tanulási nehézségek jelenhetnek meg.

A mozgásfejlődés elsődleges szempontjának kellene lennie: a korábban említett reflexek integrálása, a kimaradt, felcserélt, megkésett  mozgásfejlődési szakaszok gyakorlásának, lehetőségeinek megteremtése. Amennyiben már ezeket a problémákat a szülők felismerik, vagy furcsaságokat vesznek észre, fontos, hogy már otthon egész pici korban, rásegíthetnek a megfelelő érési folyamatokra, a mozgások fontosságát hangsúlyozva és gyakorolva.

Elsődleges lehetőség akár otthoni kis „játszótér” vagy akadálypálya létrehozása, pl.: hintáztatás, emelgetések, bölcsődei játékok, höcögtetés…stb.

Ezekhez a játékokhoz, mozgásos feladatokhoz kapcsolnak be a keresztcsatorna-szintek, és mélyül el, erősödik meg (a folyamatos gyakorlással, ismételgetéssel) a különböző idegpályák megfelelő válaszokat adó működése. Minden egyes reflex létfontosságú szerepet játszik a későbbi mozgásfejlődési szakaszok megfelelő működésében, a fázisok időbeni megjelenésében. Ahhoz, hogy megértsük, mi minden működhet helytelenül, ha a reflexek nem megfelelő módon jelennek meg, illetve kóros reflexek váltódnak ki, meg kell értenünk azt is, hogy mi az egyedi reflexek szerepe abban az időszakban, amikor jelenlétük a normál fejlődés része.

A túléleshez egy sor primitív reflex vértezi fel a csecsemőt, amelyeknek a feladata , hogy azonnali választ adjanak az új környezetre és a baba saját változó szükségleteire. A primitív reflexek automatikus , az agykéreg közreműködése nélkül végbemenő sztereotip mozgások, amelyek az agytörzs irányít.

Ezek  a reflexek az élet első néhány hetében alapvető fontosságúak a baba túlélése szempontjából, és emellett mint kezdetleges gyakorlatok számos későbbi  akaratlagos képesség kifejlődéséhez is hozzájárulnak. Ha ezek a reflexek aktívak maradnak az élet 9-12 hónapja után is, a jelenséget rendellenesnek  tartjuk , amely a központi idegrendszernek a gyengeség vagy éretlenség bizonyítéka. A túlságosan hosszan fennálló primitív reflexaktivitás megakadályozhatja a fejlődésben ezután következő testtartási reflexek kialakulását, amelyeknek felszínre kell törniük ahhoz, hogy biztosítsák az egyre éretebb gyermek számára a környezetével való hatékony együttműködést.

A hatodik hónapon túl is megtartott perszitáló reflexek értetlen magatartási formák kialakulásához vezethetnek vagy később a tanuláshoz szükséges alapvető  „felszerelés” hibás vagy kevéssé hatékony lesz, annak ellenére , hogy az értelmi képességek megfelelőek.

A primitív reflexek felismerése segíthet abban, hogy elkülönítsük a gyermek problémáinak okait, és így  a fejlesztő  gyakorlatokat sokkal hatékonyabban alkalmazhassuk.