Integratív Diszlexia – terápia

Dr. Schéder Veronika nyelvésszel beszélgettünk, aki egy különleges módszert dolgozott ki, hogy ezzel is segítse a diszlexiás tanulókat.

Milyen út vezetett a saját módszered kidolgozásáig? Hogyan született meg az

Integratív Diszlexia – terápia?

A módszer kidolgozását kb. 20 év oktató- és kutatómunka előzte meg. Az életem során látszólag szerteágazó útkanyarulatok értek össze végül: a balett tagozatos általános iskolai múltam, a gyors- és gépírás – magyar szakos tanári képesítésem, a Nyelvtudományi Doktori Iskolában választott szakirányom, a pszicholingvisztika, majd a doktorátusra épülő lovasterapeuta végzettségem (és ennek kapcsán a különféle megváltozott állapotokkal élő gyermekekkel szerzett tapasztalataim). A doktori témám a beszédészlelési részfolyamatok vizsgálata volt. Ma már számos empirikus adat támasztja alá, hogy a diszlexiával élő gyermekek szinte kivétel nélkül beszédpercepciós zavarokat mutatnak. Az is ismert tény, hogy a nyelvi készségek fejlődésének alapja a mozgáskészség megfelelő fejlettsége, illetőleg, hogy a mozgás az az eszköz, amelyen keresztül vissza tudunk hatni a kiesett vagy lemaradt fejlődési szakaszokra, tudjuk azokat pótolni. Lovasterapeutaként a ló mozgásának áldásos hatásáról megbizonyosodhattam. Ugyanakkor egy ilyen praxis fenntartása rendkívül nehéz, körülményes, igen költséges, és a klientúra oldaláról is sokkal nehezebben érhető el, vehető igénybe. Viszont a klasszikus balett elemeinek felhasználásával, illetőleg az elektronikus írástechnika/tízujjas vakírás speciális oktatásmódszertanával – költséghatékonyabb és könnyebben elérhető infrastrukturális feltételekkel, szélesebb célközönséghez eljutva – gyakorlatilag célzottan azokat az alapköveket lehet helyükre illeszteni, amelyek a diszlexia hátterében megbúvó részképesség-problémákra reagálnak. Hosszú ideig dolgoztam egyetemi oktatóként és kutatóként ahhoz, hogy megérjen bennem az igény arra is, hogy ne csak lássam és közvetítsem a kutatási eredményeimet, hanem segítőként is jelen lehessek a rászorulók életében. Ehhez pedig a meglévő kompetenciáim felhasználásával, a legjobb tudásom szerint célzottan igyekeztem összerakni mindazt, amire egy diszlexiás gyermeknek szüksége van. Így született meg a módszerem, illetve így lett integratív.

Kell-e bármilyen tánctudás a terápia megkezdéséhez?

Az alsó tagozatos gyermekek fejlesztéséhez alkalmazom a klasszikus balett egyes elemeit, illetve meseterápiás pedagógus-képesítésemet. A foglalkozásokon nem balettoktatás zajlik, így sem táncos előképzettség, sem kimondottan balettos alkat nem szükséges ahhoz, hogy egy gyermek részt vehessen az óráimon. Egy folytatásos mesével dolgozunk hétről hétre: Betűbirodalomban kalandozunk, ahol a mesebeli betűk balettoznak, és velük együtt mi is megtanuljuk az ő gyakorlataikat, amelyekkel a saját testünkön leképezzük a nyomtatott kisbetűk alakját, formáját. Az egész lényege tehát az, hogy a gyermek a saját testén tudjon eligazodni, azzal tudjon dolgozni a térben, fejlődjön a nagymozgás-koordinációja, ezzel párhuzamosan pedig a fonológiai tudatossága (hiszen a betűknek hangjuk is van, „tánc” közben hangoztatjuk is őket).

Milyen korosztály számára ajánlott a módszer?

Alapvetően második osztálytól negyedik osztályig várom a kicsiket a mesés-balettos foglalkozásokra. A nagyobbakkal – ötödik osztálytól (korhatár nélkül) – elektronikus írástechnikával kombinált fejlesztést végzek. Előfordult egyébként olyan is, hogy nagycsoportos óvodás csatlakozott az egyik kiscsoportomhoz, és ő is remekül megállta a helyét (jó alapot ad az iskolakezdéshez is.

Hogyan kell elképzelni egy foglalkozást?

A programomat egy tanítási évre dolgoztam ki. Hetente egy alkalommal, egy órás időtartamban találkozom a gyerekekkel. Kiscsoportokkal dolgozom, 3-4 fővel, így adott esetben differenciálni is van lehetőségem. Az alsósoknak egy folytatásos mese egyes fejezeteit mesélem el hétről hétre, amely a balettozó betűkről szól (a mesét egyébként magam írtam). A történetek számos érzékenyítési lehetőséget is hordoznak: van itt néger betű, vagy olyan is, aki egy kis testi fogyatékossággal él, esetleg olyan, aki nehezen tud megszólalni, másnak meg be nem áll a szája, valaki hazudós, valaki illedelmes… és még sorolhatnám. Ezekről a mozzanatokról aztán egy kicsit beszélgetünk is (hogy van ez az ő életükben). Majd megtanuljuk a betűk balettgyakorlatát, amelyek úgy néznek ki, mint a nyomtatott kisbetűk, mert ezekkel találkozik legtöbbet a szemük a különféle olvasott szövegekben. Ezeket a betűket aztán összekapcsoljuk, vagyis összetáncoljuk szavakká, mondatokká. Sokféleképpen lehet variálni a feladatokat. Az a jó, hogy itt nem kell mereven ülniük, mint az iskolapadban, és látszólag nem is az olvasással és írásgyakorlással nyúzom őket, hanem mozgalmas az egész, játékos, jól érzik magukat, és közben észrevétlenül fejlődnek.

Személyesen vagy online találkozol a gyerekekkel?

A mesés-balettos foglalkozásokat csak személyesen tartom, ezeknek pont az adja a lényegét, hogy testközelben jelen vagyunk. Bár a járványos időszakban egy-egy kiesett foglalkozást online vagy videó üzenetes formában pótoltunk, de ez mindig csak esetleges megoldás, az egész tanfolyamot egyelőre inkább személyes jelenléttel tudom elképzelni. De nyilván a felmerülő igényektől is függ, hogy elkezdek-e gondolkodni az alternatívákon. Viszont az elektronikus írástechnikát online is indítom, és erről nagyon jó tapasztalataim vannak.

Jelenleg mely városban érhető el a terápia? Tervezel esetleg több városban is ilyen jellegű foglalkozásokat tartani, esetleg szakembereket képezni?

Helyileg Nyíregyházán vagyok, így Nyíregyházáról és annak vonzáskörzetéből járnak hozzám a családok. Egy darabig még szeretnék saját tapasztalatokat szerezni a fejlesztői oldalról, de távolabbi terveim között szerepel, hogy szakembereknek is átadjam a tudásomat, természetesen a megfelelő, akkreditált továbbképzés formájában. Addig is szívesen tartok ismeretterjesztő és tudományos előadásokat különböző szakmai konferenciákon az ország minden táján a meglévő eredményeimről.


https://www.diszterapia.hu/