Mit csinál a vallástanár?

Vallástanár, hitoktató, katechéta, hittanár-nevelő… Ki, kicsoda? A célt és feladatot tekintve ezen végzettségekkel rendelkezőknek ugyanaz a hivatása. Gyülekezeti, iskolai, vagy kötetlen formában megismertetni a gyermekekkel, fiatalokkal a Szentháromság Istent.

Ha a formai követelményeket nézzük, a fent megnevezettek óravázlatot írnak, tanítanak, előadnak, feleltetnek, dolgozatot íratnak, osztályoznak követelnek. Kell-e jegy hittanból? Kell-e tanulni? Lehet-e a hitet mérni és ha lehet, ki mérheti? Mindezek máig vitatott kérdések, melyek boncolására és megválaszolására nem vállalkozom az alábbiakban. Csak elmondom, leírom, hogy szerintem mi a feladata a vallástanárnak, pontosabban mit csinálok én itt Kárpátalján, amikor a gyerekeknek Istenről beszélek.

Felekezeti hovatartozástól függetlenül a keresztyén (keresztény) tanítók a Biblia alapján mutatják be Istent a tanítványaik számára. A bemutatást szó szerint is értem, mert a vallástanár életén, szavain, tettein keresztül is tanít, vagyis bizonyságot tesz. A legelső és legalapvetőbb információ, amit a gyermekek számára átadunk, hogy „Isten szeret!” Akkor is, ha rossz jegyet kapott, akkor is, ha a társai kicsúfolják, akkor is, ha a világ másik táján él, akkor is, ha… Feltétel nélkül szeret. Mindezt remélhetőleg nemcsak megértve, hanem megérezve is tanítjuk a gyermekeket ugyanerre a szeretetre társaik irányában.

Az Isten szeretete abban lett nyilvánvaló számunkra, hogy az egyetlen Fiát adta áldozatul a mi bűneinkért.

A szeretet megtapasztalása és továbbadása mellett arról is beszélünk, hogy életünk nem csak 1-2, 10-20, …60-80-90 év. Itt a földön egy rövid idő, kinek mennyi. DE van élet a testi halál után is. A lelkünk a mennyben, Istennél, tovább él. Fájdalom, szomorúság és félelem nélkül. Egy olyan helyen, ahol minden tökéletes, boldogság, öröm, béke, egyetértés, egészség, tisztaság uralkodik.

A vallástanár mindamellett, hogy tanít, közösséget is formál, kapcsolatot is ápol, jelen van. A gyermekek, fiatalok kérdéseikkel sok esetben keresik meg őket, mint Isten emberét, hogy elmondják gondolataikat, aggodalmaikat. A vallástanár sem mindentudó, de tudja ki az, Aki mindenben a segítségünkre szeretne lenni. Ismeri a Hozzá vezető utat, és örömmel mutatja meg mindenkinek.

Jómagam a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végeztem, emellett Sárospatakon, Budapesten, Pápán, Pécsen, Nagykőrösön, Veszprémben is van lehetőség a szak elvégzésére. Felekezettől függ, hogy kinek melyik intézmény a megfelelő. Nappali és levelezői tagozaton egyaránt végezhető képzés. Tananyag tekintetében 3 csoportra bontanám a tárgyakat: teológiai, vallásdidaktikai, és a tanári képesítéshez szükséges, pszichológiai és didaktikai tárgyak.

A teológiai tárgyak közé tartozik nagyvonalakban a bibliaismeret, az egyháztörténelem, a felekezetismeret, a Biblia kortörténetének ismerete, a hitvallás és a dogmák ismerete. A vallásdidaktikai részhez a gyakorlat specifikumai tartoznak. Milyen korosztályban mit, miért és hogyan tanítsunk. Például érdemes-e, kell-e a Tízparancsolatot ovis, elsős korosztálynak tanítani. Mi az amit be tudnak fogadni, és az értelmükkel ebben a korban meg tudnak érteni.

A pszichológia és a pedagógia tekintetében pedig ugyanazokat az ismereteket sajátítottuk el, amit bármely tanári területen elhelyezkedő oktató számára szükséges.

A pályaválasztás küszöbén állva az volt a vágyam, hogy olyan területen tanuljak, majd pedig dolgozzak, ahol segítséget tudok adni mások számára. Elsősorban ápolónőként szerettem volna a betegek mellett állni, önzetlenül segíteni. Az éles váltást Isten útmutatásának tekintem. Hiszem azt, hogy Ő tud szólni Igéjén, tehát a Biblián keresztül, igehirdetések, emberek, helyzetek által. Számos módja van annak, ahogy közölheti az emberrel üzenetét. Számomra egy igehirdetés és a tanáraim bíztatása volt az irányadó. Tehát, az elindulásomhoz Isten elhívására és emberi bíztatásra volt szükségem. Azonban az is jelentős tényező volt a döntésemben, hogy szeretem ez a korosztályt. Szeretek velük és értük dolgozni. Sokszor fogalmaztam meg magamban és másoknak is, hogy nagyon-nagyon sok energia kell hozzájuk, de nagyon-nagyon sokat adnak is. Egy-egy intenzív 6 napos nyári tábor után, amit 30-40-60- 80 vagy akár 100 fiatallal töltünk el, fizikailag lemerülve, lelkileg azonban annyira feltöltődve zárok, hogy a felhők fölött járok. A gyerekek és a fiatalok között már egyetemi éveim alatt elkezdtem munkálkodni, tanulni a gyakorlottaktól, hogy amikor élesben csinálom, akkor legyen gyakorlatom.

Az évek alatt kialakult, „ahogy én tudom csinálni”. Az óráinkat imádsággal és énekkel kezdjük és zárjuk, ez adja a keretet. Az adott bibliai történet vagy téma függvényében pedig alakul az óra hogyanja. Szeretem tudni hogyan vannak jelen a fiatalok az órán/foglalkozáson, ezt egyszerű közléssel, képekkel vagy játékkal szoktuk megosztani egymással. A témához kapcsolódóan élménypedagógiai játékokkal, beszélgetéssel igyekszem a fiatalok számára közel vinni a hallottakat. A korosztálytól függ, hogy egy téma átadása, képekkel, hangokkal, színjátékkal, páros feldolgozással történik-e. A kisebbeknél több beszédes kép és hang, ami a történethez kapcsolódik, a nagyobbaknál nagyobb hangsúly van az üzeneten, a beszélgetésen, a személyessé tételen.

Az óránk része a hallottak játékos megismétlése, időnként a csoportos játékkal, máskor feladatlapon vagy egyéb formában. A vallásórának, hittanórának, ifjúsági órának, ugyanúgy mint más óráknak a színessége és eszközkészlete a tanár kreativitásán, felkészültségén, lelkesedésén múlik. A sikerhez, az eredmény azonban szükség van a diákra, a tanárra és Isten áldására. Véleményem szerint ez minden területen megállja a helyét. A pozitív kimenetelhez az adó, a fogadó és az áldás egyaránt szükségeltetik.