Ovikezdés egy óvodapedagógus szemével

Lassan megkezdődnek az óvodai beiratkozások, nyílt napok az óvodákban. Minden család számára egy fordulópontot jelent ez az időszak. Nagy próbatétel minden szülőnek és gyermeknek egyaránt. A bölcsőde –óvoda átmenet nem csupán a gyermeket érinti, hanem a szülő számára is új kihívásokat jelent, továbbá az óvodapedagógus részéről is megfelelő felkészülést igényel szakmailag és pszichésen egyaránt.

Egy új közösségbe kerülés nagy változást jelent egy kisgyermek életében, akkor is, ha előtte már járt bölcsődébe. A megszokott kisgyermeknevelők, bölcsődei dajkák, bölcsődei csoporttársak helyébe új, ismeretlen arcok lépnek, emellett új környezet, új szokások, szabályok várnak rá.

Amennyiben már a családban kialakult a biztonságos kötődés, a gyerek képes lesz a későbbiekben más személyekhez is kötődni. Ez az érzelmi kötelék felszínesebb, mint az, amit családban alakított ki, de a biztonság, a bizalom kialakulásához elengedhetetlen.

Amennyiben gyermeke járt közösségbe, már rendelkezik némi tapasztalattal. Ha teljesen tapasztalatlan még, bizonytalan, nem tudja mire számíthat, tele van aggodalommal, kérdésekkel, szorongással. Előfordulhat, hogy ő maga sem tudja még elengedni a gyermekét, ettől még nehezebb a dolga. Fél attól, hogy valami rossz történik akkor, amikor ő nincs ott, nem tud segíteni, ha szükség van rá. Megtörténhet az is, hogy ellenérzéssel viseltetik az intézményes nevelés iránt, egyrészt saját rossz tapasztalatok, vagy másoktól hallottak alapján.

Az óvodapedagógus részéről fontos a hivatástudat, a megfelelő szakmai felkészültség, valamint bizonyos személyiségvonások (önelfogadás, empátia, kongruencia), melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy hosszútávú, kölcsönös bizalmon és elfogadáson alapuló kapcsolat alakulhasson ki. Meg kell érteni a gyereket, hogy ez nagyon nehéz időszak a számára, nélkülözhetetlen, hogy az óvodapedagógus feltérképezze a gyermek családi hátterét, szokásait, képességeit, emocionális állapotát, egyénre szabottan alakítsa a beszoktatást. Meg kell érteni a szülőt, ha bizonytalan, kételkedő hiszen ez nem az óvodapedagógus személyének, hanem a helyzetnek szól.  Minden gyermek más és más, ezért alapvető a megismerésen alapuló, személyre szabott, egyéni bánásmód alkalmazása. A szülőkkel való, egyenrangú viszony nélkülözhetetlen voltát szem előtt tartva, törekedni kell a kölcsönös bizalom kiépítésére. Az óvónő a nevelési folyamat legfontosabb tényezője. Lelki egészségének karbantartása, szükség esetén védelme ugyanolyan fontos, mint a gyermekeké.

Átmenetek nehézségei

Az átmenetek, így például a bölcsőde, vagy óvodakezdés szenzitív periódusnak tekinthetőek, mert olyan időszakot érintenek, amikor a gyermekben végbemenő belső változások mellett, a külső tényezőkben is változások állnak be, ezek megingathatják a gyermek egyensúlyi állapotát.

Kora gyermekkorban a fő fejlődési feladatok a kötődés, beszédfejlődés, önkontroll, önirányítás és az önállóság kialakulása. Az elvárásokat ennek megfelelően kell kialakítani, hogy a gyermek sikeresen megbirkózhasson a feladatokkal és tovább tudjon lépni. A nehézségek leküzdéséhez elengedhetetlen a reziliencia, vagyis a komplikált helyzetekben megmutatkozó rugalmasság, amit több pszichológus is vizsgált. 

A Köznevelési törvény az életkori megkötésen kívül további feltételeket nem szab a gyermek óvodai felvételéhez, azonban szükségesek bizonyos testi adottságok és képességek. A gyermekek fejlettségében bizonyos területeken mutatkozhat eltérés, de 3 éves korra a legtöbb kisgyermek kognitív-, affektív-, konatív-, valamint mozgásfejlettségi szintje lehetővé teszi az óvodai élet megkezdését.

Otthonról az óvodába

Óvodáskorra az én-tudat megszilárdul, ami hatására fokozódik a kezdeményezőkészség és irányításvágy, ugyanakkor a gyermek egyre inkább felelőségteljessé válik. A konfliktuskezelő stratégiák még nem alakultak ki, emellett a közösségbe kerülés is pszichés terhet ró a gyermekre. A megkülönböztetett figyelem, amit eddig otthon megkapott, háttérbe szorul. Az otthon bevett napirend, szokások, szabályok, nevelési módszerek eltérhetnek az intézményétől, ami megnehezíti a gyermek és a szülők dolgát is. A gyermeknek a kezdeti nehézségek után gyakorlatilag meg kell küzdenie a figyelemért, elismerésért, a játékokért, baráti kapcsolatokért. Optimális esetben 3 éves korra a gyermek már el tudja fogadni és megérti, hogy édesanyja visszatér, nem ment el örökre. Az anyához való kötődés némelyest lazul, ami segíti az új kapcsolatok kialakítását és ha az anya nincs jelen, elfogadja más felnőtt (kisgyermeknevelő, óvodapedagógus) vigasztalását, segítségnyújtását.

 Bölcsődéből az óvodába

A bölcsőde és óvoda két, egymástól eltérő szolgáltatást nyújtó intézmény, más és más törvényi háttérrel. Noha az életkori sajátosságokban mutatkozó különbségek miatt eltérő szakmai munka folyik, a bölcsőde „megalapozza” a későbbi óvodai élethez való alkalmazkodást, az óvodai élet mindennapjaiban történő részvételt. A folyamatos napirend, az önállóság segítése, egészséges étkezés biztosítása mellett a bölcsődében a gyerekek megtanulják a közösségi élet szabályait. A gyermek és a szülő már egyaránt átélte az elválást, amely a bölcsődében leggyakrabban 2 hetes, anyás fokozatos beszoktatással történik. A fokozatos beszoktatás nemcsak a gyermeknek hasznos, a szülő számára is megnyugtató, hiszen amellett, hogy nem egyik napról a másikra kell megélnie a gyermekétől való elválást, betekintést kap a csoport mindennapi életébe is. A bölcsődei szocializáció kiemelten fontos a hátrányos helyzetű gyerekek esetében, mert ideális feltételeket biztosít egészséges fejlődésüknek, emellett életkoruknak megfelelő játékok, mesekönyvek, egészséges ételek, orvosi ellenőrzés is biztosított a számukra. Az intézményben inkább a nevelő funkció érvényesül, amit megkönnyít, ha az anya-gyermek kapcsolat biztos alapokon áll. A „korai szoktatás” időszaka, amikor elsődleges a gyermek megnyugtatása, fokozatosan kialakul az önállóság, illetve érintheti a szoptatásról való elválasztás ciklusát. A nevelési feladatok ezek a területek köré szerveződnek, amelyre aztán az óvodai nevelés épül.

 Átmeneti tárgyak

Jelentősége abban áll, hogy az anya távollétében biztonságot ad, a tudatot, hogy az anya visszatér, ugyanakkor segíti a leválást, önállósodást. Kettős szerepe van, egyrészt egy effektív, megfogható tárgy, amit a gyermek birtokol, másrészt szimbólum, amit a gyermek képzelete táplál. Sok esetben a gyermek annyira ragaszkodik hozzá, hogy megjavítani, kimosni sem engedi a gyakran már felismerhetetlenné vált kelléket. A nagy változások (költözés, átmenetek időszaka, válás, testvér születése, stb.) felerősítik az igényt egy megnyugtató tárgy iránt, ami vigaszt nyújthat. Az átmeneti tárgyra jellemző, hogy alapvetően nem arra kell a gyereknek, hogy játsszon vele, csak vele van, de gyakran elég maga a tudat, hogy a tárgy jelen van valahol, akár a polcon, vagy egy hátizsákban az öltözőszekrényben.