Érzelmi Intelligencia

  >    >    >  Érzelmi Intelligencia

“A Csillagsodrás egy kicsit mindannyiunk mesekönyve. Kinek ne lennének a gyermekkorában emlékei az olyan társakról, akiket valamiért nem értettek meg, akiket valamiért különcnek tartottak? Ha egészen őszinték akarunk lenni, sokszor éppen mi magunk voltunk azok. Aki a kezébe veszi ezt a mesegyűjteményt, egy szakmailag megalapozott, izgalmas, mégis életszerű történeteket bemutató kötettel ismerkedhet meg. Minden mese hőse más, mégis egy dologban nagyon is hasonlóak: egy kis odafigyelésre és megértésre vágynak. Zelma, Boni és a többiek történeteit olvasva Vekerdy Tamás pszichológus gondolatait különösen igaznak érzem:Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését.” Ezek a mesék lelki támaszt nyújtanak azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek, és iránymutatást ad azoknak, akik ismernek ilyen, az átlagtól valamilyen módon különböző gyermekeket.

Ez a mesekönyv legalább annyira terápiás a gyermekeknek, mint a felnőttnek – a szó legnemesebb értelmében. Szülőknek és pedagógusoknak egyaránt hasznos megküzdési stratégiákat nyújt a különböző problémakörökkel járó mindennapi konfliktusok kezelésére. Sokaknak nincs előismeretük arról, hogyan érdemes kezelni például a hiperaktivitás vagy a szenzoros integrációs zavar jelenségét, mégis könnyen lehet, hogy a közvetlen környezetükben is élnek ilyen gondokkal küzdő gyermekek. Számos a könyvben érintett problématípusra az elmúlt évtizedekben irányult rá a szakemberek figyelme, sőt több olyan is előfordul köztük, amelyet nem olyan régen ismerhettünk meg alaposabban. Az, hogy szembenézünk saját és gyermekeink nehézségeivel az első lépés afelé, hogy valódi megoldásokat tudjunk találni a kihívásokkal teli helyzetekre.

Az utolsó mese elolvasása után úgy éreztem, ha ez a kötet sok óvoda, gyógypedagógus és kisgyermekes család polcára felkerül, egy kicsit ismét jobb hely lehet a világ.”

Dr. Papp Melinda
meseterapeuta, kutató, kommunikációs szakértő

 

“Csillogó papírból kivágott, impozáns aranyceruzák: általános iskolás koromban, alsó tagozatban ilyeneket ragasztott a tanár azoknak a diákoknak a füzetébe, akik hibátlanul írtak meg egy-egy felmérőt, dolgozatot. Volt, hogy én is kaptam, hiszen jó tanuló voltam. „Csak túl lassú.” „Túl sokat álmodozik.” „Mindenben lemarad” – mondták rólam. És tényleg. Hiába tudtam a tananyagot, ez senkit nem érdekelt, ha a füzetek beadásakor még kitöltetlenül maradt egy kérdéssor, vagy lemaradt az utolsó feladat. Így hiába tanultam minden erőmmel, összeszámolni sem tudom, hány aranyceruzáról csúsztam le. Nem csoda, hogy az arany dekorpapír puszta látványától is máig összeugrik a gyomrom.  Akár az én gyerekkori történetem is szerepelhetne a Csillagsodrásban. Szerencsére a szüleim mindig hittek bennem, enélkül ki tudja, most hol lennék, mivel foglalkoznék. De ha visszamehetnék az időben, megsimogatnám a buksim, ahogy ott ülök kétségbeesetten a padban, szégyenben úszva, amiért megint képtelen voltam lépést tartani a tollbamondással, és azt suttognám a 7-8-9 éves énem fülébe: „Ne foglalkozz mások véleményével! Csak higgy Te is magadban és a képességeidben! Az idő majd téged igazol!” Azóta eltelt több mint harminc év. És a világ, a ránk zúduló inger-és információáradattal együtt olyan tempóba kapcsolt, ami már nem csupán sok gyerekben, hanem rengeteg felnőttben is mérhetetlen szorongást, tehetetlenségérzést és frusztrációt okoz. Egyre több az elvárás is – ugyanúgy a diákok, mint a szüleik felé, – és aki nem tud lépést tartani, vagy csak egyszerűen nem illik egyik skatulyába sem, sokszor óhatatlanul a peremre sodródik. Pedig nem kellene, hogy így legyen – ezért fantasztikus, hogy megszületett Pincz Petra és Z.Kocsis Blanka mesés kötete, amely nemcsak felhívja a figyelmet erre a problémára, hanem megoldási stratégiákat, mintákat is nyújt az olvasónak.”

 

Al Ghaoui Hesna

 

 

“A Csillagsodrás egy kicsit mindannyiunk mesekönyve. Kinek ne lennének a gyermekkorában emlékei az olyan társakról, akiket valamiért nem értettek meg, akiket valamiért különcnek tartottak? Ha egészen őszinték akarunk lenni, sokszor éppen mi magunk voltunk azok. Aki a kezébe veszi ezt a mesegyűjteményt, egy szakmailag megalapozott, izgalmas, mégis életszerű történeteket bemutató kötettel ismerkedhet meg. Minden mese hőse más, mégis egy dologban nagyon is hasonlóak: egy kis odafigyelésre és megértésre vágynak. Zelma, Boni és a többiek történeteit olvasva Vekerdy Tamás pszichológus gondolatait különösen igaznak érzem:Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését.” Ezek a mesék lelki támaszt nyújtanak azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek, és iránymutatást ad azoknak, akik ismernek ilyen, az átlagtól valamilyen módon különböző gyermekeket.

Ez a mesekönyv legalább annyira terápiás a gyermekeknek, mint a felnőttnek – a szó legnemesebb értelmében. Szülőknek és pedagógusoknak egyaránt hasznos megküzdési stratégiákat nyújt a különböző problémakörökkel járó mindennapi konfliktusok kezelésére. Sokaknak nincs előismeretük arról, hogyan érdemes kezelni például a hiperaktivitás vagy a szenzoros integrációs zavar jelenségét, mégis könnyen lehet, hogy a közvetlen környezetükben is élnek ilyen gondokkal küzdő gyermekek. Számos a könyvben érintett problématípusra az elmúlt évtizedekben irányult rá a szakemberek figyelme, sőt több olyan is előfordul köztük, amelyet nem olyan régen ismerhettünk meg alaposabban. Az, hogy szembenézünk saját és gyermekeink nehézségeivel az első lépés afelé, hogy valódi megoldásokat tudjunk találni a kihívásokkal teli helyzetekre.

Az utolsó mese elolvasása után úgy éreztem, ha ez a kötet sok óvoda, gyógypedagógus és kisgyermekes család polcára felkerül, egy kicsit ismét jobb hely lehet a világ.”

Dr. Papp Melinda
meseterapeuta, kutató, kommunikációs szakértő

 

“Csillogó papírból kivágott, impozáns aranyceruzák: általános iskolás koromban, alsó tagozatban ilyeneket ragasztott a tanár azoknak a diákoknak a füzetébe, akik hibátlanul írtak meg egy-egy felmérőt, dolgozatot. Volt, hogy én is kaptam, hiszen jó tanuló voltam. „Csak túl lassú.” „Túl sokat álmodozik.” „Mindenben lemarad” – mondták rólam. És tényleg. Hiába tudtam a tananyagot, ez senkit nem érdekelt, ha a füzetek beadásakor még kitöltetlenül maradt egy kérdéssor, vagy lemaradt az utolsó feladat. Így hiába tanultam minden erőmmel, összeszámolni sem tudom, hány aranyceruzáról csúsztam le. Nem csoda, hogy az arany dekorpapír puszta látványától is máig összeugrik a gyomrom.  Akár az én gyerekkori történetem is szerepelhetne a Csillagsodrásban. Szerencsére a szüleim mindig hittek bennem, enélkül ki tudja, most hol lennék, mivel foglalkoznék. De ha visszamehetnék az időben, megsimogatnám a buksim, ahogy ott ülök kétségbeesetten a padban, szégyenben úszva, amiért megint képtelen voltam lépést tartani a tollbamondással, és azt suttognám a 7-8-9 éves énem fülébe: „Ne foglalkozz mások véleményével! Csak higgy Te is magadban és a képességeidben! Az idő majd téged igazol!” Azóta eltelt több mint harminc év. És a világ, a ránk zúduló inger-és információáradattal együtt olyan tempóba kapcsolt, ami már nem csupán sok gyerekben, hanem rengeteg felnőttben is mérhetetlen szorongást, tehetetlenségérzést és frusztrációt okoz. Egyre több az elvárás is – ugyanúgy a diákok, mint a szüleik felé, – és aki nem tud lépést tartani, vagy csak egyszerűen nem illik egyik skatulyába sem, sokszor óhatatlanul a peremre sodródik. Pedig nem kellene, hogy így legyen – ezért fantasztikus, hogy megszületett Pincz Petra és Z.Kocsis Blanka mesés kötete, amely nemcsak felhívja a figyelmet erre a problémára, hanem megoldási stratégiákat, mintákat is nyújt az olvasónak.”

 

Al Ghaoui Hesna

 

 

0
    0
    Kosár
    Az Ön kosara üresWebshop
      Szállítási mód választása