„Játékosan az illemről” – Interjú az Illemváros társasjáték megalkotójával

A gyerekek viselkedéskultúrájának fejlesztése kiemelt fontosságú az óvodás és kisiskolás korban. De hogyan lehet mindezt élményszerűen, játékosan és mégis hatékony módon átadni? A Kanyok Gabriella a társasjáték megalkotója a Mannersville – Illemváros társasjáték segítségével erre vállalkozik: egy színes, szerethető világba hívja a gyerekeket, ahol hétköznapi helyzeteken keresztül sajátíthatják el az illem alapjait és a társas együttműködéshez szükséges készségeket.
Az alkotót kérdeztük az ötlet születéséről, a pedagógiai háttérről és arról, hogyan használható a játék a nevelésben és fejlesztésben.

Mi inspirálta az Illemváros társasjáték megalkotását?

Az inspiráció egy egyszerű felismerésből indult: a gyerekek akkor tanulnak a legmélyebben, amikor játszanak. A mai gyerekek rengeteg inger között élnek, és a hagyományos „illemszabály-tanítás” sokszor száraznak, életidegennek tűnik számukra, miközben a szociális készségeknek óriási szerepe van az iskolai, társas és később felnőttkorban is. Egy olyan játékot szerettem volna létrehozni, amely segít eligazodni a hétköznapi helyzetekben: hogyan köszönünk, hogyan szólunk egymáshoz, mit teszünk, ha valaki segítséget kér. Ez a világ végül Mannersville–Illemváros formájában született meg.

Miért pont az 5–10 éves korosztályt céloztátok meg?

Ez az az életszakasz, amikor a gyerekek legfogékonyabbak a társas szabályokra, ugyanakkor még természetes számukra a játékos tanulás. Az 5–10 éves korú gyerekek már elég érettek ahhoz, hogy megértsenek hétköznapi helyzeteket és szociális dilemmákat, de még igénylik a gyakorlást, a modellálást és a játék közbeni tapasztalatszerzést. Ebben a korban különösen fontos az empátia, az önszabályozás, a kommunikáció és az együttműködés fejlesztése, a játék pedig ideális közeg erre.

Milyen készségek fejlesztésére fókuszál a játék?

A Mannersville–Illemváros három nagy területet erősít:

• Szociális készségek: udvariasság, együttműködés, szabálykövetés, konfliktuskezelés.
• Érzelmi készségek: önkontroll, frusztrációkezelés, empátia, saját és mások érzéseinek felismerése.
• Kommunikáció: beszédkultúra, kifejezőkészség, visszajelzés adása és elfogadása.

A játék helyzetei gyakorlati élethelyzetekből indulnak ki, így a gyerekek könnyen átviszik a tanultakat a valós mindennapokra.

Hogyan épül fel a játék, és miért kerültek bele kétnyelvű (magyar–angol) kártyák?

A játék forgatókönyv-szerű helyzetkártyákból, cselekvési feladatokból és döntési pontokból épül fel. Minden kártya egy hétköznapi szituációt mutat be, amelyből a gyereknek el kell döntenie, mi a megfelelő viselkedés.

A kétnyelvű kártyák egyrészt növelik a játék értékét, az angol szavakkal való találkozás természetes, játékos módon történik, másrészt sok intézményben és családban jelen van az angol nyelv, így ez bővíti a használhatóságot. A fordítások egyszerűek, könnyen követhetők, és támogatják a nyelvi érzék fejlődését is.

Milyen pedagógiai vagy fejlesztési elvek mentén készültek a feladatok?

A játék feladatai fejlesztőpedagógiai és pszichológiai szempontok alapján készültek. Törekedtünk arra, hogy minden helyzet:

• valós, a gyerekek mindennapjaiban is előforduló legyen,
• reflektív gondolkodást igényeljen,
• több lehetséges megoldást is megengedjen,
• beszélgetésre, érvelésre ösztönözzön.

Az egész koncepció a pozitív fegyelmezés és a modellált tanulás elveire épül: nem a hibák büntetésére, hanem a helyes viselkedés gyakorlására és megerősítésére helyezve a hangsúlyt.

Van-e egyszerűsített változat, ami kisebb csoportban is működik?

Igen, a játék rugalmasan alakítható. Kis csoportban, akár 2–3 gyereknél elegendő kiválasztani néhány forgatókönyv-kártyát és a gyerekek rövid, reflektív beszélgetés után közösen hoznak döntést.

Egyéni fejlesztésnél pedig a terapeuta vagy pedagógus kifejezetten a gyermek aktuális nehézségeihez választhat kártyákat (pl. türelem, indulatkezelés, köszönés, közösségi helyzetek). A játék így könnyen illeszkedik fejlesztési órába vagy iskolapszichológiai foglalkozásba.

Mi volt a legnagyobb kihívás a játék fejlesztése során?

A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a szituációk egyszerre legyenek egyszerűek, valósághűek és nevelési szempontból is relevánsak. Fontos volt megtalálni az egyensúlyt a humor, a tanulás és a pedagógiai mélység között. Emellett nagy odafigyelést igényelt, hogy a kártyák szövege minden korosztály számára érthető legyen, mégis hordozzon elég tartalmat egy érdemi beszélgetéshez.

Terveztek-e kiegészítéseket vagy új verziókat?

Igen, több ötlet is van fejlesztés alatt, és ezek közül az egyik legizgalmasabb egy Braille-írásos változat vagy kiegészítő csomag elkészítése. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játék minél több gyerek számára elérhető legyen és a Braille-verzió lehetőséget adna arra, hogy a látássérült gyerekek is teljes értékű játékélményben részesüljenek.

Ez nemcsak akadálymentesítés, hanem egyfajta értéknyilatkozat is: Mannersville–Illemváros egyik alapüzenete a figyelmesség, az empátia és az elfogadás. Egy Braille-kiegészítő ennek a szellemiségnek lenne természetes folytatása.

Tervezek tematikus kiegészítő paklikat és a történet szerint Mannersville–Illemvárosban élnek idősebb gyerekek és felnőttek is, őket is szeretném megcélozni. Emellett a digitális formátum lehetőségei is foglalkoztatnak, például online feladatlapok vagy kiegészítő app-ok formájában.

De személyesen a Braille-kiegészítést tartom az egyik legszebb és legértékesebb fejlesztési iránynak, szívesen dolgoznék rajta, mert úgy érzem, valódi többletet és új lehetőségeket adna a játék küldetéséhez.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a pedagógusoktól és szülőktől?

Bár még csak néhány hete jelent meg a játék, az első visszajelzések nagyon pozitívak. A pedagógusok kiemelik, hogy a játék segít beszélgetést indítani olyan helyzetekről, amelyekről a gyerekekkel nem mindig könnyű „csak úgy” beszélgetni. A szülők visszajelzései alapján pedig a gyerekek szívesen játszanak a játékkal és szórakoztatónak találják.

Miért pont ezt a játékot veszik le szívesen a gyerekek a polcról?

A játék színes, kedves világot teremt, ahol minden helyzet ismerős, mégis játékos keretbe kerül. A gyerekek szeretik, hogy ők hozzák meg a döntéseket, ez növeli a kompetenciaérzést. A humoros, hétköznapi szituációk, a szerepjáték elemei és a könnyen érthető kihívások mind azt erősítik, hogy a gyerekek szinte észrevétlenül tanulnak.

Mit üzennél azoknak a szülőknek és pedagógusoknak, akik még bizonytalanok a játékos illemfejlesztéssel kapcsolatban?

Azt üzenném, hogy a játék nem a „tanítás helyettesítője”, hanem annak egyik leghatékonyabb eszköze. A gyerekeknél a játék a természetes tanulási forma: biztonságos, motiváló és élményalapú. Ha szeretnénk, hogy a gyerekek magabiztosabbak, együttműködőbbek és empatikusabbak legyenek a mindennapokban, akkor érdemes ezeket a készségeket olyan közegben fejleszteni, ahol jól érzik magukat, ez pedig a játék.
A Mannersville–Illemváros pont ezt teszi lehetővé: könnyed, mégis mélyen fejlesztő formában.