Szenzoros integrációs zavar (Sensory Processing Disorder, SPD)
Ma egyre többször halljuk azt a szülőktől, hogy a gyermeke „szenzoros”, ha nem alszik, eszik, viselkedik megfelelően. De biztos, hogy „szenzoros” a gyerek? Nézzük meg, mit is takar a szenzoros integrációs zavar.
Szenzoros integrációs zavarnak azt nevezzük, amikor az egyén (felnőtt, gyerek) a környezetéből és saját szervezetéből származó ingereket nem tudja megfelelően feldolgozni. Anna Jane Ayres írta le először a tünetegyüttest az 1970-es évek elején. A következőképpen fogalmazta meg az érzékszervi integrációt: “A neurológiai folyamat, amely szervezi a testünkből és a környezetből érzékszervi benyomásokat, és lehetővé teszi a test hatékony felhasználását a környezetben.”
Ma szinte divat lett azt mondani egy gyermekre, ha nem megfelelően viselkedik, hogy szegény, csak szenzoros. De valóban szenzoros zavar áll fent, vagy esetleg nevelési hiba? Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mikor beszélhetünk szenzoros integrációs zavarról.
A szenzoros zavar nem betegség, hanem az agy diszfunkciója a bejövő ingerek észlelésére, szervezésére. Ennek tünetei láthatóak a gyerekeknél, amikor a helyzetekre nem adekvát, vagy éppen túlzó válaszokat adnak. Ilyenkor túl- vagy alulreagálja az egyén az ingert. Ilyen lehet például, hogy a több utcányira szirénázó mentőautó hangjára is felfigyel a gyerek, vagy visít, ha valaki elmegy mellette és véletlenül megérinti, vagy nem eszi meg a krémleveseket az állaguk, látványuk miatt. Ha végig gondoljuk egy-egy napunkat, reakcióinkat, akkor mi is találhatunk szenzoros tüneteket, mert szinte mindenki rendelkezik egy-egy szenzoros tünettel. Felmérések szerint ma már minden 5. gyermeket érinti a szenzoros zavar, de diagnózist csak akkor állítanak fel, ha olyan súlyossá válik, hogy befolyásolja a gyermek mindennapi működését és zavarja a mindennapi életvitelt.
Okai nem ismertek, valószínűsíthető a genetikai és környezeti tényezők együttese.
Magyarországon hivatalosan alacsony számban diagnosztizálják a szenzoros integrációs zavart, sokszor más diagnózist kapnak.
Tünetek a teljesség igénye nélkül:
- zavarják a címkék, gumik, anyagtípusok a ruhák tekintetében
- nem szereti az érintést vagy túlzottan keresi a tapintásos ingereket
- nem kedveli a hajmosást, fésülködést, copfozást
- nem szeret mezítláb lenni
- válogat az ételek között (szín, szag, állag, tapintás)
- vagy darabosat, vagy pépeset eszik, egy tányéron nem lehetnek különböző textúrájú ételek
- zavarják az éles hangok vagy keresi az erős hangingereket
- zavarják az erős fények vagy keresi az erős fényeket
- nem megfelelő az egyensúlyérzéke
- gyakran lábujjhegyez
- nehezen kapcsolódik társaihoz
- zavarja a tömeg
- mozgáskoordinációs problémái vannak
- nem jól érzékeli magát a térben
Ha gyermekünknél tapasztaljuk ezeket a tüneteket, akkor első körben gyermekneurológus felkeresése javasolt. Az orvosi vizsgálatot követően kell meghatározni, hogy milyen terápiát kezdjenek a gyermekkel. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az optimális terápiát nagyon kevés gyermek kapja meg, leginkább a szülő a környezetükben elérhető terápiát fogja választani.
Hogyan válasszunk terápiát?
Fontos ismerni a tünetek mélységét, a gyermeket, a szenzoros diagnosztika eredményét, a gyermek életkorát, fejlődését a megfelelő irány kiválasztásában. Ami az egyik gyereknél hat, nem biztos, hogy a másik gyereknél is eredményes lesz. Ezért érdemes felkeresni szakembert.
Ma hazánkban a szenzoros integrációs zavarra ajánlott terápiák:
Ayres
DSZIT
TSMT
Alapozó Terápia
INPP
Ezen felül pedig nagyon sokat segít a rengeteg mozgás.
Szenzoros integrációs zavarnál az elsődleges terápia (a cikk írójának szemlélete szerint) a DSZIT (ez az Ayres magyar változata), utána pedig Alapozó Terápia vagy TSMT, amit a gyermekkel foglalkozó terapeuta javasol.
Minél korábbi időpontban kezdődik meg a gyermek megsegítése, annál nagyobb az esély a tünetek rendezésére.
Amit mindig szem előtt kell tartanunk, ha a környezetünkben szenzoros integrációs zavarral élő gyermek van, hogy mindig legyünk türelmesek, elfogadóak.
Uri Ildikó konduktor-tanító, fejlesztőpedagógus, Áthidaló oktató, DSZIT terapeuta, Alapozó mozgásfejlesztő
