A finommozgások fejlesztő hatásai 1. rész

A finommotorika fejlesztése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a gyermek szépen tudjon írni, technika munkáit pontosan tudja elkészíteni. A nagymozgásokhoz hasonlóan a finommozgásoknak is megvan a maguk képességfejlesztő hatása, szerepe.

Attól a perctől kezdve, amikor a baba először a kezébe veszi az első tárgyat és tapogatni kezdi, elkezdi használni a kezét, – az idő múlásával- egyre több információt szerez róluk. Érzékeli a különböző tárgyak milyenségét, a felületükről tapasztalja, hogy érdes vagy sima, az anyagukról, hogy kemény vagy puha, az alakjukról, hogy szögletes vagy gömbölyű, a méretükről, hogy kicsi vagy nagy. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, ez egy nagyon, nagyon hosszú folyamatnak az eredménye lehet. 
A gyereknek ezt az érdeklődését kell kihasználnunk. Ajánlatos a csecsemő játékait úgy megválogatni, hogy meg tudja tapasztalni több szempontból is a közöttük lévő azonosságokat és különbözőségeket. Nagyon jó fejlesztő eszköz, már a boltokban is kapható, pár hónapos babáknak való ” Érzékelő kendő: Egy flanel alapra különböző anyagból készült figurákat varrtak. Ugyanabból az anyagból többet is. A gyerek tapogatás közben érzékeli, hogy pl. a szatén (több figura) tapintása hűvös és sima, a frottír (szintén több különböző alak) tapintása érdes, a bársony (két-három más alakú, más méretű) tapintása meleg és puha. A gyerek ezeket simogatva, a “gyakorlások” hatására megtapasztalja, észleli, az idegrendszerében, hogy vannak olyanok amik egyformák, és vannak olyanok, amik egymástól különböznek. Azonosítani tudja a szatént a szaténnal, stb. akkor, ha naponta módot adunk rá, hogy tapogathasson. A sok- sok tapintás hatására az idegrendszerben kialakul az azonosítás képessége. Egy csecsemő nem unja meg a játékait. Sokáig ismerkedik velük. Egy idő után kaphat egy újat. Felkelti az érdeklődését. Akkor azzal ismerkedik. Tapogatja, az ujjával érzékeli a tulajdonságokat, összehasonlítja a régivel, és meg tudja tőle különböztetni. Az ujjak folyamatos mozgatásával fejlődik a finommotorikája is. Ez egy nagyon hosszú folyamat kezdete. Ezt a folyamatot kell a szülőnek nagyon tudatosan segítenie.

Később az óvoda is teszi a maga dolgát. A taktikus (tapintásos) észlelés: érzékelő zacskóval (ruhazsákban különféle tárgyak felismerése), a finommozgás fejlesztése, és az életkornak megfelelő egyéb kognitív képességek fejlesztése terén. Arra törekszik, hogy a különböző játékok, tárgyak, képek segítségével egyre biztonságosabb legyen a gyerekek összehasonlító, analizáló-szintetizáló képessége, az azonosságok és különbözőségek felismerése, differenciálása, hiszen ezen képességek teszik lehetővé a betűk felismerését és egymástól való megkülönböztetését. Tehát ez a folyamat is a bölcsőben kezdődik!

Az iskolában, amikor az írás görcsös, kusza, szaggatott, egyenetlen, a betűk a vonalból, a számok a négyzetből ,,kilógnak”, két területen kereshetjük az okokat.
Egyrészt biológiai okok: kb. 10-12 éves korig, a kézfej és az ujjak izmai még kötöttek. Tulajdonképpen nem is alkalmasak az apró betűs írásra.
Másrészt: a finommozgás fejletlensége, a finommozgás koordinációs nehézségei, összehangolatlan szem-kéz koordináció, és a vizuális – mozgásos keresztcsatorna elégtelen működése húzódik meg a nehézségek hátterében.

“Ma a funkcionális anatómiából is tudjuk, hogy az iskolába lépő kisgyerek még nem elég érett az írásra, majd csak valamikor a nyolcadik év vége körül alakul ki az a finom koordináció a központi idegrendszerben is, ami a pontos, kisbetűs íráshoz kell, nagy egyéni különbségekkel, lányoknál előbb, fiúknál később.” (Vekerdy Tamás 1996.)

A mai gyerek nem gyakorolja azokat a finommozgást is fejlesztő tevékenységeket, amelyek a mi gyermekkorunkban még természetesek voltak. Esemény számba ment a csigacsinálás, a kukoricamorzsolás. A lányok tésztát gyúrtak, nyújtottak, szaggattak az anyukájuk mellett, kézimunkáztak, horgoltak, kötöttek, varrtak, sokan már egészen kiskorukban. A fiúk fúrtak-faragtak, kertészkedtek, ügyeskedtek az apjuk mellett.

Mivel kötött a kéz izomzata, arra kell törekednünk, hogy minél több kézizom-lazító gyakorlatot végeztessünk, játékos formában. Ezeket a vállból kiinduló, nagyobb mozgásokkal érdemes kezdeni, majd a könyökmozgatással folytatni, végül a csukló és az ujjak foglalkoztatásával. A különböző “ujjtornás”, mondókákra végzett gyakorlatokkal érhetjük el a finomítást.

Az írásmozgás koordinációt fejlesztő papír-ceruza gyakorlatok:

Iránykövetés, vonalkövetés, pontok összekötése, labirintus, megrajzolt ábrák átírása, képek átírása selyempapíron, színezések segítik a vonalközbe való írást.

A finommozgások fejlesztésére ki kell használni a készségtárgyak tanóráit is, technika, a rajzóra, esetleg a környezetismeret, valamint a szabad és a fejlesztő foglalkozások. 

Finommozgást fejlesztő gyakorlatok:

(javasolt valamilyen mesébe vagy tematikus játékba ágyazni)

• magvak válogatása (borsó, bab, lencse, rizs, stb.), betűkirakás.
• gyöngyszemek válogatása, csoportosítása színek szerint,
• gyöngyfűzés
• karton lyukasztása rajzon, majd a kép kivarrása
• színes papírok tépése, majd felszedése ruhacsipesszel és kompozíció kialakítása
• dróthajlítás – figurakészítés (zseníliadrót)
• kukorica morzsolás – majd kompozíció készítése előre rajzolt sablonba
• csiszolópapíron formák rajzolása ujjheggyel
• képkirakó játékok (szétvágott képeslapok, puzzlek)
• „titkos írás” a hátára írt forma, betű és szó észlelése
• kiválasztása vagy leírása
• papírhajtogatás – origami