Mit csinál a konduktor?

A konduktív pedagógiát Pető András (1893-1967) doktor alapította.Az 1950es években dolgozta ki módszerének alapjait és ekkortól kezdett mozgásterápiával foglalkozni. A konduktív fejlesztés intézményes keretet 1963-ban kapott, létrehozták a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetét. Később hálózatot építettek ki.

Magyarország minden megyéjében van olyan intézmény, ahol konduktor segíti a fejlesztő team munkáját. A világ számos országában alkalmazott konduktív pedagógiai rendszer tudományos-szellemi központja a budapesti intézet.Pető András elsőként foglalkozott olyan gyermekekkel és felnőttekkel, akik központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérültté váltak. A konduktív nevelés a holisztikus módszerek közül az elsők közé tehető. Ugyanis a korábbi megközelítésekhez képest az egész embert tekintette, fejlesztette és nem csak egy-egy sérült területet vett alapul.

Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.

Pető András

A konduktív módszer megjelenése előtti szemléletek szerint az idegrendszeri károsodások visszafordíthatatlanok és az általuk okozott károsodások maradandók. A konduktív pedagógia azt vallja, hogy a fogyatékos emberek képessé válhatnak egy helyesebb működési stratégia kialakítására. Az alapelv az, hogy az idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal. Lehetőség van új idegi kapcsolatok kialakítására, melyek a tanulási folyamat vezérlésével és a rengeteg gyakorlás hatására mozgósíthatók.

Fontos tisztázni, hogy a sérülés lehet veleszületett vagy szerzett. Gyakori a szerzett sérülések között a felnőttkori stroke okozta bénulás, a Parkinson-kór társuló mozgásbeli zavarai, a Sclerosis Multiplex tünetei és baleseti sérülések.

A végcél a legnagyobb önállóság elérése (a hely- és helyzetváltoztató mozgásokban, az étkezésen és a tisztálkodáson keresztül a játéktevékenységen át a tanulásig) a mindennapi életben, mely egyénenként eltérő módon és mértékben valósítható meg.

Minden életkorban a csoportos nevelést alkalmazza, így a program biztosíthatja a testi, szellemi, pszichés és szociális nevelési és oktatási tartalmakat és feltételeket, melyek egy egészségesebb személyiségfejlődéshez hozzájárulnak.

A csoportban végzett munka megmutatja egy-egy probléma megközelítésének különböző lehetőségeit.

A csoportokban, legyen az gyermekcsoport vagy a felnőtt ambulancia valamelyik csoportja, azonosak a feladatok, de a megoldáshoz vezető út és mód annyi féle, ahány résztvevő van. A csoport jellegét adja meg, hogy abban a tagok egyénileg eltérő vonásai ellenére, közösek a nevelési szempontok.

A módszer a feladatokat és a tanulást olyan szintre egyszerűsíti le és annyi lépésre bontja, amennyire az adott sérülés megköveteli. Vegyünk példának egy pohár víz elfogyasztását. Egy ép embernek ez egy pillanatnyi, automatikus mozzanat, észre sem vesszük, amíg végrehajtjuk ezt az egyébként végtelenül bonyolult, apró mozdulatokból álló sorozatot. A sérült idegrendszernek mindezt lépésekre bontva meg kell tanítani és ezerszer vagy még többször gyakorolni, mire automatikussá válik. „Kinyújtom a jobb karomat, megfogom a poharat, a poharat a számhoz emelem és megiszom a vizet. Kinyújtom a karomat, a poharat az asztalra teszem, a poharat elengedem.”

Minél korábban kezdik el a konduktív nevelést, egy kisgyermeknél, annál nagyobb eredményt lehet elérni. Gyakori, hogy a koraszülött osztályokon is dolgozik konduktor, aki az inkubátorból rövid időre kivéve a babát, néhány hetes korától tornáztatja. Lazítja, vagy éppen erősíti a kicsi izmait.

A konduktív pedagógia természetesen nem alkalmazható minden mozgásszervi betegségben,

illetve egyéb (autizmus, figyelemzavar, csontbetegségek, végtaghiánnyal születettek, stb.) az ép fejlődésmenettől eltérő esetekben sem.

A konduktorképzés a pedagógusképzés egy speciális ága. A képzés megvalósítása is Pető András nevéhez köthető. A négyéves képzés felsőfokú konduktor-tanítói vagy konduktor-óvónői szakon főiskolai szintű oklevelet ad.

A konduktori oklevél a központi idegrendszeri sérültek pedagógiai úton való rehabilitációjára, konduktív pedagógiával történő személyiségfejlesztésre, minden életkor számára csoportos és egyéni fejlesztő programok kidolgozására képesít.

Néhány fogalmat osztanék még meg veletek a konduktív pedagógia világából.

Az intézetben zajló nevelés fejlesztés alappillérei is ezek, melyek jellemzik az ott élők vagy a foglalkozásokon ambulánsan részt vevők mindennapjait. Valamint ugyanezen fogalmakat veszi figyelembe egy konduktor, amikor a fejlesztési tervet készíti és kitűzi az egyén és a csoport rövid és hosszú távú céljait.

A konduktív megfigyelés azoknak az egyénileg szükséges feltételeknek megállapításra szolgál, melyek révén az egyén sikeresen végzi el feladatát és fejlődik. A konduktor által készített megfigyelés azon körülmények megállapítása, mely az adott cél elérését teszi lehetővé.

A napirend visz rendszert a gyermekek életébe. Szokássá teszi a rendszerességet és az igényességet. Mindez magában foglalja tisztasági és higiéniai követelményeket is.

A feladatok, feladatsorok a napirendben igen fontos és sok helyet foglalnak el. Azoknak a feladatoknak a sorozata szinte egész nap, melynek során a sérültek bevésik az önellátás különböző gyakorlatait. Minden feladatsor számos feladatból áll. Ezek nem szimpla gyakorlatok, hanem intendált tevékenységek.

A feladatsorok megváltoznak, nehezednek vagy éppen rövidülnek a mindenkori eredmények kapcsán, ez a továbbvitel, ami élénkítően hat a tanulási folyamatokra.

Az elért eredményeket sikerként élik meg a gyerekek. Ez igen erős motiváció mindannyiuk számára.

A figyelem fenntartása érzékeny indexe a konduktív pedagógiának.

A facilitáció fogalmának a konduktív pedagógiában nem fiziológiai, hanem pedagógiai értelme van. Segítség, rávezetés olyan módszerekkel, fogásokkal, melyek alkalmazásával a cél elérhetővé válik.

A ritmikus intendálás egyfajta facilitáció, mely két fontos tényezőt foglal magába. A tevékenység akaratlagossá tételét és ritmusát.

Konduktív eszközök, melyek segítségével a diszfunkciós testhelyzetek és mozgások ortofunkcióssá tehetők. Támasztékot adnak ülés, járás közben. Gyakran egyénre szabottan készülnek, méretre.

A konduktor tehát szervező, irányító munkát is végez, együtt a mindennapi feladatok tanításával és kivitelezésével. Rá hárul a neveltek egész életének követelményrendszerének érvényesítése.

Tulajdonképpen nagyképűség nélkül nevezhetném polihisztornak is. Egy kicsit neurológus, egy kicsit ortopédus, minden korosztály tagjait megértő tanító vagy óvodapedagógus, mentor, s ha kell bohócjelmezben játszó és motiváló, a küzdelmet feladni soha nem megengedő színész is egyben.