Vigyázat! Gyerekkel vagyok

Minden lánynak szüksége van egy legjobb barátnőre. Egy olyan csajra, aki szavak nélkül is megérti, amit érzünk, mindig megmondja, ha egy ruha kövérít és fogja a hajunkat, ha elszabadul az egyetemi buli… Egy nőre, aki tudja az összes titkunkat, de ha kell, az élete árán is megvédi őket.

A legtöbbünknek van is ilyen barátnője, csak meglepően sokan elveszítjük valahol őt útközben a középsuli és a nagybetűs élet között. Elragadja egy külföldi tanulmányút, korán lesz gyereke, vagy épp mi szülünk fiatalon, esetleg megváltozunk és eltávolodunk… A legjobb barátnő hiányát, a női közösség megtartó erejét a legszeretőbb partner sem tudja pótolni, mert ez valami más. Ez valami különleges, a maga módján nagyon is ősi dolog.

Munkám során gyakran találkozom olyan édesanyákkal, akik kiválóan teljesítenek, küzdenek az élet minden területén. Harcosok és bármire képesek, ezeréves régi jóbarát nélkül néha mégis nagyon-nagyon magányosak.

Kell egy kis áramszünet – meg egy barát

Amikor az ember lányát maga alá temetik a szennyes (gyerek)ruhák, beszippantják a mit-kell-még-megcsinálni feladathegyek, fájdalmasan egyedül tudja érezni magát – ehhez nem is kell anyának lenni. De minden sokkal bonyolultabb, ha az ember kérdéses lánya az.

Az élethelyzet -különösen vírusos időkben- bezár egy tetszőleges méretű lakásba és annak kb. 1000 méteres körzetébe. Monotonok lesznek a napok és egy időre -egy évre, vagy akár tízre- az életünk filmje egy kicsit sem szól rólunk… A mama nem érti a nehézségeket, meg a sok panaszkodást, mert ezer éve volt maga is édesanya. Gyakran úgy emlékszik, neki se volt semmi segítsége, de mi azért pontosan tudjuk, mennyit vendégeskednünk a nagyinál. Apa nem érti, mert eleve nem is ez a neve – régebben Palinak, Jocónak vagy Ádámnak hívták, s amúgy se nagyon tetszik neki ez a kéretlen névváltoztatás- és mert egész nap máshol van. Távol, egy vágyott és idealizált felnőttvilágban, amit korábban annyira utáltunk és amiből épp ide vágytunk, ahol most vagyunk. A csajok vagy nem értik, vagy maguk is benne vannak fülig, így soha nem érnek rá(nk). Belül meg zakatol a “feladtam a jó munkámat miatta” és a “későn kelés, lustálkodás: rejtély, hogy mit jelent”.

Vigyázat! Gyerekkel vagyok!

2018-ban megjelent egy szarkasztikus humorú verseskötet Czecz Fruzsina klaviatúrájából, mely 40 gyerekes szülőkre jellemző tipikus helyzetet vonultat fel. Ahogy Fruzsi írja, a hasonlóság az élettel nem a véletlen műve, s bár nekem “csak” fogadott és kölcsöngyermekeim vannak, pontosan értem mindegyik szituációt. Tudom milyen, amikor valahogy sose jut idő arra, amire a leginkább vágynánk. Milyen, amikor egyetlen percre sincs megállás. Amikor záporoznak az elvárások, amikor tipikusnak kell lenni, mert mások nem így szokták. Tudom, milyen nagy tud lenni a nyomás. Ki ne vágna bele a gyerekprojektbe azzal a szent meggyőződéssel, hogy ő bizony jobb lesz, mint a szülei? Melyik nőnek ne lenne emléke arról, hogyan állt remegve a teszt fölött, hogy végre látszódjék a csík?! – bizonyos életkorban inkább az egy, később végre a kettő. Tudom, milyenek a névválasztás nyűgjei – a pont az életedben, amikor kiderül, mennyi kellemetlen emléket tárolsz az elmédben egyes nevekhez tapadva-, mert én is adok nevet, igaz egyelőre leginkább a vállalkozásom helyszíneinek. Pepitában ugyan, de ismerős a tesókérdés, amiről mindenkinek határozott – és kéretlen! – véleménye van, a hullámvölgyek, amikor csak vendégségben vagy magadnál, nem pedig önmagadban otthon… Olyan szituációk ezek, amelyeket szingliként, anyaként, nagymamaként, nagynéniként mindenki ért, megél(t). A Gyerekkel vagyok kötet ereje, hogy a kendőzetlenül őszinte, mégis kellően ironikus anyaversek sírva vigadós valóságmorzsák. Nem torzítanak, nem dramatizálnak, de nem is rejtenek el. Kimondják, amit ki kell és veled nevetnek, ha sz.r is. Pont mint a legjobb barátnőd.

Kedved lett elolvasni? Nem csodálom! Ha épp nincs kéznél egy pohár vörösbor mellé a legjobb barátnőd, ezt ajánlom: https://www.gyerekkelvagyok.net/verseskotet-szuloknek/

Petrának, aki mindig gyerekkel van…