Az olvasást megalapozó készségek

Az iskolakezdés előtt sokat beszélgetünk a gyerekekkel arról, hogy milyen lesz majd az iskola, milyen lesz a tanítónéni, mit fognak majd megtanulni. Arra a kérdésre, hogy mit várnak a legjobban az iskolában, a legtöbb nagycsoportosom azt a választ szokta adni nekem, hogy az olvasást.

Ilyenkor mindig örülök, mert azt látom a gyerekeken, hogy olyan környezetben nevelkednek, ahol a mese, az olvasás rendszeresen előforduló tevékenység. Látja, hogy anya, apa milyen szép mesét varázsol azokból a krikszkrakszokból, amiket ő még nem ért, látja a szülő kezében a könyvet, amit kikapcsolódásként olvas. Ezt a varázslatos képességet szeretné megtanulni ő is, motiválttá válik az olvasás elsajátításra.

Sajnos egyre több gyerek számára válik az olvasás, mint álom nagyon könnyen rémálommá. Valahogy hiába akarja, hiába gyakorol, egyszerűen nem úgy megy. Ekkor jön rá az a kis csillogó szemű elsős, aki szeptember elsején tátott szájjal nézegette az olvasókönyvet, hogy ez az olvasás dolog nem is olyan könnyű. És igaza van, tényleg nem könnyű. Az olvasás tanult képesség, azaz nem olyan, mint a beszéd, vagy a járás, nem fejlődik magától, meg kell tanulni, és ez bizony nehéz és hosszú folyamat.

Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd.

Babits Mihály

Talán sokan meglepődnek, ha azt mondom: az olvasás tanulás folyamatát hozzávetőlegesen hat évre becsülik. Nekünk felnőtteknek az olvasás a mindennapjaink része, nem okoz nehézséget, rutin feladattá válik. Talán közelebbi emlék az első osztálynál a jogosítvány megszerzése. Mikor elkezdünk vezetni, először mindenki kicsit óvatosabb, kicsit nehezebben megy minden, feszülten figyeli az utat, vajon jó helyen kanyarodom-e le? Mikor eltelik egy-két év, és rendszeresen vezet valaki, egyszer csak elkezdi azt érezni, mikor megérkezik és kiszáll az autóból, hogy Úristen, nem is emlékszem rá, hogy hogy jöttem idáig, mert annyira lefoglaltak a gondolataim. Innen tudhatjuk, hogy igen, elsajátítottuk az autóvezetést, rutin feladattá vált számunkra. Ahhoz, hogy ez megtörténjen rendelkeznünk kellett sok alap készséggel, amire építkezni tudtunk a vezetés tanulás során. Ilyen például az irányok ismerete, a színek megkülönböztetése vagy a jelzőtáblák jelentésének ismerete, ami elengedhetetlen volt a tanulási folyamat előtt. Ezután meg kellett ismernünk az autó részeit, a váltót, a pedálokat stb.., gyakorolnunk kellett részfolyamatokat, mint az elindulás, kanyarodás, parkolás, ezt követte a rengeteg vezetéssel töltött idő, a gyakorlás. Nagyjából ehhez a folyamathoz tudnám hasonlítani az olvasás tanulás folyamatát is. Az olvasás tanulást is megalapozzák bizonyos készségek-képességek, csak úgy, mint az autóvezetést. Ezekkel rendelkeznünk kell, különben problémáink lesznek a tanulási folyamat során.

De milyen alapok kellenek az olvasás elsajátításhoz?  Ahhoz, hogy ez a folyamat sikeres legyen igen összetett pszichikus működésre van szükség. Több funkció megfelelő működése szükséges, hogy az olvasás tanulás sikeres legyen.

• Térbeli-síkbeli tájékozódás: Ahhoz, hogy az olvasókönyvben tájékozódni tudjon ismernie kell a fent-lent, jobb-bal irányokat és egyéb viszonyfogalmakat, a sor és oszlop fogalmát. Az a gyerek aki nem tudja merre van a jobb vagy a bal, a fent vagy a lent a betűk közti kisebb eltéréseket (pl.: b,d,p) is nagyobb valószínűséggel téveszti.

• Vizuális percepció: A látás az olvasáshoz elengedhetetlen képesség, ahhoz hogy a gyermek meg tudja különböztetni a látott betűket, látnia kell, hogy milyen vonalak és formák alkotnak egy-egy betűt.

• Auditív percepció: Fontos, hogy a gyermek a hallott hangokat egymástól meg tudja különböztetni, helyesen ismerje fel hallás után a különböző hangokat, hogy a betűk képéhez később megfelelő hangot társítson.

• Fonológiai tudatosság: A fogalom alatt a szavak belső szerkezetéhez történő hozzáférhetőséget, azaz a szavak szótagokra, hangokra bontásának és a hangokkal való manipuláció képességét értjük.

• Szerialitás: Azaz a sorrendiség. Elengedhetetlen az olvasás tanulás során. A szöveg betűk(jelek) sorozata. Ahhoz, hogy ezeket a sorozatokat „dekódolni” tudjuk, egyrészt elengedhetetlen a betűk ismerete, másrészt értelmezni kell a sorrendet.

• Tiszta artikuláció: A helytelenül ejtett hang megnehezíti a helyes hang-betűkép társítást, a hibásan ejtett hangzókat nagycsoportban javítani szükséges, kisiskolás korban diszlexia hajlamosító tényező lehet a helytelen artikuláció, erről ITT írtam bővebben.

• Emlékezet: A gyermeknek tudnia kell a megszerzett információt, a betűk képét elraktározni, beszédhanghoz társítani, majd kellő időben vizuális inger hatására (betű írott képe) előhívni azt. Ahhoz, hogy ez ne okozzon problémát mind az auditív, mind a vizuális emlékezet megfelelő fejlettségi szintje szükséges.

• Nagy és finommozgások összerendezése: A tiszta artikulációhoz, helyes ceruzafogáshoz nélkülözhetetlen. A nagymozgások megfelelő fejlődése korábbi életszakaszokban is meghatározó szerepű, mert a megfelelő mozgásfejlődés biztosítja az idegrendszer normál ütemű fejlődését.

• Analizáló-szintetizáló képesség: ismernie kell a rész-egész fogalmát, szükséges ahhoz, hogy egy szót alkotóelemeire tudjon bontani vagy fordítva, betűkből alkosson szavakat, majd szavakból mondatokat, mondatokból szöveget.

Ezen területek fejlettségi szintjének elmaradása később nagyobb problémát is okozhat. Azoknál a gyermekeknél, akiknél ezeken a területeken jelentős nehézségeket tapasztalunk bizony gondolnunk kell a diszlexia-prevenció (megelőzés fogalmára).