Egy könyv a Mennyországról – interjú Wheeler-Mezei Virág íróval

Egy családtag, barát, ismerős elvesztése minden embernek nagy trauma az életében. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben tudja elfogadni, feldolgozni, hogy akit szerettünk, nincs köztünk többé. Sokszor felnőttként is szakemberhez kell fordulnunk.

Mi a helyzet a gyerekekkel? Mit mondjunk gyermekünknek, ha elveszítjük egy családtagunkat?

Úgy gondolom, hogy manapság Magyarországon még mindig tabu téma a halál, illetve, ha egy szülő elveszíti gyermekét.

Wheeler-Mezei Virág anya és író is egyben, aki elvesztette beteg kisfiát Luke-ot. A végsőkig küzdöttek, mindent megtettek a gyógyulás érdekében. Angliában éltek, majd 11 év után visszaköltöztek Tiszadobra. A Reményt adó élet című könyvében többek között a szeretetről és a hitről is ír. Tavaly viszont megjelent a gyerekeknek íródott Egy Ragyogó Hely című mesekönyve. Virággal a mesekönyvről, a gyászfeldolgozásról és a jövőbeli terveiről is beszélgettem.

Fruzsi: Honnan jött az ötlet a könyv megírásához?

Virág: Miután Luke meghalt először a kis barátai kezdték el kérdezgetni az anyukáiktól, hogy hol van Luke, az anyukák pedig nem igazán tudtak válaszolni erre a kérdésre. Elkezdtem olyan könyvek után kutatni, melyek segítik majd megértetni Luke kishúgával – Sophie-val – hol is van most a testvére. Találtam is ilyen témában könyveket, de egyik sem tetszett igazán, mivel a legtöbb állatokkal mutatja be a halált. Viszont nem csak az állatok, hanem az emberek is meghalnak. Úgy gondolom, hogy a gyerekek túl őszinték ahhoz, hogy mellébeszéljünk.

Fruzsi: Miről szól pontosan a könyv?

Virág: A könyv egy beszélgetést mutat be velem és a kislányommal. Saját tapasztalatok és érzelmek alapján íródott. Ez egy „mankó” lehet olyan szülők számára, akik nem tudják, hogyan beszéljenek a gyermekükkel a halálról, gyászról.

Hiszem, hogy Luke a Mennyországba került. Azon a napon, amikor elment egy szivárványt láttam, ez egy reménysugár nekem, hogy a Mennyországban van.

Fruzsi: Kik készítették a könyvben lévő illusztrációkat?

Virág: Egy rajzpályázat keretében hirdettem meg, ‘Hogyan képzelik el a Mennyországot, mit jelent nekik’ (4-10 éves korosztály között) és érdekes módon nagyon sok hasonlóságot találtam.

Fruzsi: Mit szólt a kislányod, Sophie, amikor megjelent a könyv?

Virág: Örült neki, sikerélmény volt számára, hiszen ő is benne van a könyvben. Volt olyan időszak, amikor nem kérte, hogy olvassak belőle. Általában viszont az angol nyelven megjelent verziót választja.  Hagyom neki, hogy mindig ő válasszon könyvet a polcról.

Megértette a folyamatot, a kis barátainak azt szokta mondani, hogy van egy tesója, aki a Mennyországban van.

Fruzsi: Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a könyvvel kapcsolatban?

Virág: A visszajelzések alapján a gyerekek megnyugvással kezelik a Mennyországot. A férjemmel egy kis szállást is üzemeltetünk ahol elérhetőek a könyveim és örömmel hallom vissza, hogy „Nekünk ide kellett jönnünk nyugalomra”. Már csak azért is érzik ezt, mert a könyvem ott volt a polcon. Nekem már ez is sikerélmény.

Fruzsi: Nektek mi segített feldolgozni Luke elvesztését?

Virág: Féltem, hogy rémálmaim lesznek a temetés után. Mi egy másik módját választottuk a búcsúzásnak, Angliában más lehetőség is van erre. Luke egy dombos mezőn lett eltemetve, illetve ültettünk az emlékére egy cseresznyefát az egyik kedvenc állatfarmján. Az embereknek meg kell találniuk a módját az elengedésnek és a gyászfeldolgozásnak.

Fruzsi: Angliában is éltetek, most viszont itthon jár oviba Sophie. Ha még kint élnétek, akkor ő most már preschool-ba járna. Melyik oktatási módszer áll közelebb hozzád, illetve mennyire csempészed bele a kislányod nevelésébe a kinti szemléletet?

Virág: Bizony, Sophie már jövőre (januárban tölti a 4-et) egyébként kezdhetné a sulit Angliában. Mivel jelentős időt külföldön éltünk és én magam is pedagógiai háttérrel rendelkezem, nekem abszolút  normális ez a fajta rendszer, és maximálisan támogatom, hogy egy teljes tanévet iskola előkészítőbe járjon a gyerek. Ez a fajta rendszer még gyerekcipőben jár Magyarországon, de remélem, idővel rájönnek az óvodában foglalkoztatók is, hogy ekkora terhet nem bírnak el és szükség van ilyen fejlesztésekre az iskola megkezdése előtt. Rengeteg szülőtől hallom vissza, hogy nem tud megfelelően koncentrálni a gyereke a suliban pedig még csak most kezdte, de van olyan is, aki a rajzolást nem sajátította még el. Ez az egy év tényleg egy játékos felzárkóztatást ad a gyerekeknek a suli kezdése előtt. Így már nem lesznek idegenek a számok és a betűk sem. Sophie már felismeri a nevét és büszkén mutatja, ha valahol látja. 

Mi rengeteget foglalkozunk vele ovis időn kívül. Nincs órákig tartó mesenézés, több a könyvbújás, gyakorló foglalkoztató füzetekkel sajátítjuk el az írásmozgást, számolást. Talán mi még hátrányban is vagyunk hisz elsősorban angol az anyanyelve, így az az erősebb, és mint tudjuk, nem úgy ejtünk, mint ahogy írunk. De nagyon ügyesen halad és szépen felzárkózott a magyar nyelvvel is. Bár már megkaptam egy szülőtől azt is, hogy szigorú leszek vele. Az én válaszom erre, hogy nem, viszont én legalább örömmel foglalkozom vele és nem minden esetben hagyom a TV előtt ülni, hanem szívesen magyarázok el neki valamit a való világból. Ez erősebbé teszi a kapcsolatunkat. 

Fruzsi: Tervben van esetleg egy újabb könyv megszületése?

Virág: Lehet, hiszen mindig gondolkodom valamin. Talán a jövőben írok egy könyvet arról, hogy miért jöttünk haza, vagy az örökbefogadásról, mert most ezt az utat járjuk. Nagyon izgalmas és Sophie is nagyon várja már a testvére érkezését. De azt soha nem fogja elfelejteni, hogy a nagytesója egy csodálatosabb helyen van.

Elérhetőség:

Facebook oldal: https://www.facebook.com/viragwm

Weboldal: https://viragwm.com/