A Waldorf-pedagógia

Létrejötte az antropozófikus szemléletű Rudolf Steiner nevéhez fűződik. Az emberközpontú nevelés tekintetbe veszi az életkori sajátosságokat és az adott korhoz tartozó fejlődési jellemzőket.

A Waldorf intézményekben (óvodákban, iskolákban) egyforma hangsúlyt kapnak azok a tevékenységek, melyek a testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztését szolgálják. A „szív, a kéz és a fej” oktatás jelentése, hogy gyakorlatias feladatokon át tanít (kéz), segítségül hívva a művészeteket (szív). Ezen az úton haladva éri el az intellektust, (fej.)

• A „kéz” a motoros fejlődést segíti. Ezek az euritmia, a Bothmer-gimnasztika, formarajz- és szabadkézi geometria, kézimunka óra, kézművesség tanórák, valamint a sport.
• A lelki-érzelmi fejlődés a „szív” feladata. Ezek a művészeti tantárgyak: festés, rajz, agyagozás, drámaóra, euritmia, ének-zene, és a hangszeren zenélés.
• A „fej” a közismereti tárgyak oktatásával valósul meg.

A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.

Rudolf Steiner

A Waldorf-iskolákban epochális képzési formában tanulnak a gyerekek. Ez azt jelenti, hogy 3-4 hétig, a főoktatás során – ami naponta 8-10-ig tart – mindig ugyanazt tanulják, mert a képességek kibontakoztatása akkor lehet a legteljesebb, ha mindennek elegendő időt hagynak. Az első osztályban például 3 epocha váltja egymást: formarajz, írás, számolás.  Ez az intenzív időszak elég, hogy a megszerzett készségek megszilárduljanak az idegrendszerben és a biztos alapokra így lehet majd építkezni később. A figyelmük tartósan egy területre fókuszál, egy-egy dolgot több felől is megközelítenek, megtapasztalnak, elmélyítenek. Ezért az első években lassabban haladnak az írás-olvasás elsajátításával.

Ez a tanítási egység mesével zárul. Minden nap mesét hallgatnak, amit az osztálytanító fejből mond. Egy mesét egy héten át hallgatnak, mert minden nap más-más temperamentumú gyermeknek meséli ugyanazt a történetet és mégis máshogyan. A mese hallgatása rendkívül megmozgatja a belső képalkotási folyamatot, ami a kreatív gondolkodáshoz vezet. Az első osztályban egy-egy meseképből leegyszerűsödve kialakul egy forma, melyből betű születik.

10 órától tanulják, vagy inkább élik meg a művészeteket. Ennek nagy jelentőséget tulajdonítanak, különösen a képzőművészeteknek.

Az osztálytanító hónapról hónapra, (vagy a kicsiknél hétről hétre) táblarajzokat készít, amely az adott tananyaghoz vagy időszakhoz kapcsolódik. Fekete táblákat használnak, mert azokon jól érvényesülnek a különböző színek és árnyalatok. A nagy méretű képek meghatározóak, különös hangulattal bírnak és a tanulásban is a gyerekek segítségére lehetnek.

Festés órákon maguk a diákok is megtapasztalhatják az alkotás örömét. Úgynevezett nedves festést alkalmaznak, mert kezdetben a színeknek nagyobb jelentősége van a formánál. Bevizezik szivaccsal a lapot és vizes ecsettel viszik fel a festéket rá. Emiatt nincsenek konkrét formák, hiszen a színek, foltok a maguk útját járják, nagyszerű lehetőséget biztosítva arra, hogy keveredjenek a festékek. A nagy méretű képek mégis jelentést hordoznak, a képek témái kapcsolódhatnak a főoktatás során tanult anyaghoz.

Formarajz órán a geometriával ismerkednek a gyerekek, már jóval azelőtt, hogy bánni tudnának a körzővel és vonalzóval. Így ezek sokáig szabadkézi alkotások.  Megfigyelik a természetben rejlő szimmetrikus és geometrikus formákat és lerajzolják. A formák megragadásával a gyerekek olyan képességekre tesznek szert, melyeket az írás és olvasás tanulása során használnak majd. A formarajzokhoz sokszor verseket, mondókákat sorolnak, ezzel is segítve a forma bevésését.

Kézimunka órán már első osztályban elkezdik a kötést, ezzel fejlődik kezük mozgékonysága. A ritmikusan ismétlődő mozdulatok az akarat és logikus gondolkodásra való képesség megerősítését szolgálják. Különböző anyagokkal találkoznak, ami fejleszti a tapintás érzéküket. Második osztályban horgolni tanulnak, majd harmadikban sapkát kötnek. A sima, fordított szemek ismétlődésének, a fogyasztás, szaporítás technikájának megtanulásával a ritmikus memória fejlesztése történik. Negyedik osztályban a keresztszemes hímzéssel és a szövéssel ismerkednek meg.

Kisgyermekkorban sok tevékenységet végeznek. A gyakorlatban tanulják, sajátítják el, hogyan kell gondozni a zöldségeskertet és tízóraihoz a saját termesztésű zöldséget, gyümölcsöt fogyasztják. Ugyanígy a házépítés folyamatát megbeszélik, majd maguk készítenek vályogvetéssel téglát és építenek, no nem házat, de kemencét, filagóriát. stb.

A zene óra is aktívan telik, mert minden kisgyerek hangszert kap a kezébe. Fontos, hogy megéljék a dallam, harmónia, ritmus hármasságát. Mindenki pentaton furulyán tanul játszani első osztályban. Néhány év múlva választanak maguknak másik hangszert, amin még megtanulnak játszani, így nyolcadikra kész együttessé alakul az osztály.

A Waldorf pedagógia egy szemlélet és egy életmód is. Egyaránt hangsúlyos a testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztése. Sok jellegzetessége van még, egyedi tantárgyai, amik hasonlítanak az állami oktatáséira, mégsem ugyanaz. Van Euritmia, ami a „látható beszéd”, a mozgásos tevékenységet, Bothmer- gimnasztikát végzett tanár tartja.

Legfontosabb, hogy úgy nevel, oktat, ahogyan az adott életkorban a legjobb a gyermeknek. Nem ad osztályzatokat, fekete vagy piros pontot, de értékel minden kis erőfeszítést. Szeretve nevel.

A Waldorf intézmények egyik alapvonása, hogy elsősorban nem a gyerekek tanulmányi eredményességére fókuszálnak, hanem a tanulók minél teljesebb személyiségfejlesztésére.